Menekülést színlelő lovas = visszavont középcsatár

A magyar labdarúgókat véleményező cikkekkel mára Dunát lehet rekeszteni. Folyvást nyilatkozó edzők és szakértők, akik javarészt mind arra a következtetésre jutnak, hogy a magyar játékos - legyen az utánpótlás korú, vagy felnőtt – egyszerűen nem fut eleget. Ráadásul lassú, és nem nyeri meg a párharcokat sem, mert nem elég kitartó és nem kellően agresszív.

Előző cikkeimben már megírtam a saját véleményem erről. Igaz, azt nem említettem, hogy abban a viszonyrendszerben, amelyben ezek az edzők és szakértők gondolkodnak, valóban igazuk van. Ott az erőnlét és a gyorsaság hiánya a kulcs. Én most sem ezt az igazukat, hanem a viszonyrendszerük helytállóságát kérdőjelezem meg.

Ha edzői pályafutásom során valamit megtanultam, akkor azt, hogy egy problémára a megoldást mindig a gyökerénél kell keresni. Ott, és csakis ott találhatom az igazi megoldást. Amennyiben tüneti kezelés helyett te is a problémát szeretnéd orvosolni, tarts velem ebben a bejegyzésben.

A probléma, hogy rossz a magyar foci

Ez a tény, ez a megoldandó feladat.

Hogy eljussunk a gyökerekig, fel kell tennünk magunknak az első kérdést: volt valamikor jó a magyar futball?

Hát persze, volt.

Jöhet a következő kérdés: akkoriban mitől, miért volt jó?

Most villanthatnak a kutatók, edzők, szakemberek a grunddal, vagy a szűk utcákkal, amelyek kikényszerítették a földön tartott lapos passzokkal járatott labda alakzatbontó és alakzatépítő játékstílusát. Ez így igaz, azonban ez még nem a jó magyar foci gyökere. Ez már csak egy következmény, mely a gyökérből fakadt. Ők elakadnak itt, de nekünk – ha még mindig velem tartasz - mélyebbre kell ásnunk.

„Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.” Kassai Lajos

A magyarok archetípusa

A mi ősképünk, ősmintánk, a lovas nemzet, a nomád életmód.

Őseink nem igazán jártak gyalog sehová, nem egy gyerek hamarabb tanult meg lovagolni, mint járni. A magyarok régen soha nem voltak huzamosabb ideig gyalogosok, ebből adódik, hogy nem kellett nekik (se gyorsan, se lassan) futniuk ahhoz, hogy fenntarthassák magukat. Testfelépítésük is a lovas élethez alakult, ellenben az összes többi nem lovas nemzettel, akik gyalogszerrel közlekedtek, és akiknek az életben maradáshoz elengedhetetlen volt a futás.

A kengyel elterjedésével lehetővé vált a ló irányítása kéz használata nélkül.

A korábbi cikkemben említett „hármasság hatalma” itt is felismerhető: ember – fegyver – ló. Olyan kettősség, amely a hármasságon keresztül válik egységgé.

Az íj kevésbé lett volna hatékony, ha ezt nem lóhátról, a ló gyors mozgásával kombinálva alkalmazzuk. A ló sebessége sem ért volna olyan sokat, ha nem párosul az íjhasználattal. Végül a magyar ember sem jutott volna ilyen messzire, ha nincs lova és íja. Jó példa erre a 907-es pozsonyi csata.

A magyar (lovas) harcmodor alakzatbontó és alakzatépítő volt

Más nézőpontból látja a világot az, aki ideje nagy részét lóháton tölti, mint az, aki két lábbal a földön áll. Nem hiába, hogy a magyar embert csavaros eszűnek tartja a többi nemzet, rafináltnak, aki a jég hátán is megél.

A magyar futball hőskorszakában, játékosainkat mindezen túl magas technikai tudás is védjegyezte. Direktben a labdával mentek a cseles és megtévesztő mozdulatok, labda nélkül pedig ravasz elterelő mozgásokat végeztek, amivel helyet, területet teremtettek a labdás játékosnak.

Archetípusunk akkoriban még nyilvánvalóan jelen volt a futballpályán is:

• menekülést színlelő magyar lovas harcos = visszavont középcsatár
• a magát beásó ellenség folyamatos nyilazása a bal és a jobb szárny forgásával a fősereg előtt = szélről alakzatbontó és építő forgás

Mivel archetípusa alapján a magyar nem „futógép”, meglehet, hogy az ősképünk, ősmintánk szerinti relatív futó lassúságunkat az észjárás gyorsaságával kompenzáltuk. Ha ez így van, az ember – fegyver - ló viszonyrendszert, a taktika – technika - fizikum viszonyrendszerében jelenítettük meg. Hiszen a labda mindenkinél gyorsabb és még az a jó tulajdonsága is megvan, hogy sosem fárad el. Következésképpen a labdának kellene futnia a legtöbbet.

Ebben a mélységben már érdemes keresgélni, miért rossz ma a magyar futball.

Egység az egységen belül

A Barca azt mondja: “passz és mozgás”.

Ez nagyban különbözik a mi “rúgd és fuss” filozófiánktól. A modern futball elképzelhetetlen magas szintű fizikai felkészültség nélkül, ezzel vitatkozni nem lehet. Azonban az, hogyan érjük el a kívánt fizikai állapotot, ma már merőben a gondolkodás-módunktól függ.

Ezzel az újság címlappal már 1942-ben járunk.

A felállási forma kísértetiesen emlékeztet engem a négy védő - egy védekező - két támadó középpályás - három csatár felállásra. De vajon a Kállói – Szalay - Olajkár, Marosvári – Szabadkai – Dudás, és a Kapta – Gere – Váradi - Pintér egységek az egységeken belül, valóban hasonló típusú játékosok lettek volna?

Ugorjunk fejest egy mai gyerekfoci edzésbe - edző szemmel

Szeretném, ha a 6 éves gyerekjátékosom gyors, agresszív (a játéknak megfelelően értendő!), technikás legyen. Ergo megtanítom cselezni és labdát vezetni, hiszen 6 éves korban a gyorsaság még éppen szenzitív időszakban van fejleszthetőség szempontjából.

De mit tanítsak neki? Egyhelyben cselezést álló vagy mozgó zavarók nélkül?

Vagy inkább arra késztessem, hogy álló vagy mozgó zavarók ellen, adott időre, minél több cselt csináljon meg?

Nézzünk most 1:1 elleni játékot, két kapura.

A labdás hozza a labdát és van 10 másodperce, hogy befejezze a támadást - ha gól, ha nem. Amennyiben a védő megszerzi a labdát, akkor az edző lefújja, vége a támadásnak és csere; jöhet egy másik páros…

…vagy edzőként másik utat választok: hagyom a játékot szabadon alakulni.

A kiinduló helyzet ugyan az, „csak” a játékidőt másfél percben határozom meg és most nincs vége a támadásnak az eredményes vagy az eredménytelen akció után. A másfél percben labdaszerzés esetén is tovább hozhatja a labdát a másik játékos.

Szerinted melyik típusú feladat segíti jobban a gyereket abban, hogy gyors legyen?

Egy mai utánpótlás futballedzés mennyiben hasonul a már megismert magyar archetípushoz?
Mindezek után valóban az lenne a betegeskedő magyar futball rákfenéje, amit a médiában nyilatkozó edzők és szakértők állítanak, hogy a magyar játékos nem fut eleget?

Más országok gondolkodnak - helyettünk is

Az ő szakembereiknek hála, pár év múlva majd mi is megkaphatjuk és lemásolhatjuk azt, amit amúgy már tudtunk, cirka több ezer éve…

Azonban még mielőtt teljesen elsiratnám magunkat örömmel közölhetem, hogy vannak közöttünk lelkes edzők, akik ösztönösen rátaláltak az ősök üzenetére. Ezt nem restellték gyakorlati anyagokká transzmutálni és most is eredményesen alkalmazzák a csapataiknál. Remélem, egyre többen teszik ezeket a gyakorlatokat nyilvánossá azért, hogy beépülhessenek a magyar labdarúgó edzőképzés anyagába és ez által eljuthasson az információ minden futballt szerető emberhez. Hogy miért olyan fontos ez?

“Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” Henry Ford

Minden a tudatban van

Ami nincs a tudatodban, az számodra nem létezik.

Ha egy edzőnek senki nem mondja el ezeket az információkat, nem fogja tudni. Azonban mihelyst tudomást szerez róla, máris létezik, mert a tudomásszerzéssel azonnal a tudatba kerül. A kollektív tudatból kerül az információ a személyes tudatalattiba, onnan a tudatba. Elég annyi is, hogy valaki emlékeztet rá.

Gyakorló edzőkén állíthatom: a magyar gyerekek rendkívül hamar emlékeznek, azonnal reagálnak, és nagyon élvezik azokat a gyakorlatokat, amelyek hívó jelként működnek az archetípusuknak megfelelően.

Nekünk edzőknek, ez lenne a valódi feladatunk: emlékeztetni őket a bennük szunnyadó ősök tudására.

Kun István

a Csendes Edző

Miért sérülünk idegenben?

Mára kiderült: érzékeny húrokat pengettem meg, mikor egy előző bejegyzésemben azt mertem mondani: a magyar futballisták „megütik fizikailag a nemzetközi szintet”.

De akkor miért sérül le sok fiatal magyar játékos idegenben? Miért mondja, hogy nem tudta felvenni a versenyt a kintiekkel mikor arról kérdezik, miért jött vissza? - kérdezheted joggal.

Nem szoktam külön az erőnlét témájában cikkezni, a kijelentésemmel kapcsolatos heves bírálatok most mégis erre ösztönöztek. Ebben a bejegyzésben megosztom veled a fizikai felkészítéssel kapcsolatos számomra legfontosabb téziseket, összefüggéseket, saját gondolataim és tapasztalataim.

Jelenleg nincs erőnléti edzőképzésünk

Ez tény. Hazánkban sajnos sehol nem tanítják, holott nemzetközi szinten ez egy igen komoly szakma, Guardiola sem véletlen vitte magával az erőnléti edzőjét a Bayernhez.

Külföldön a fizikai felkészítés tárgyi tudásával az erőnléti edző rendelkezik. A csapatedzőnek elég az eszköztudás, vagyis, hogy az adott témának kik a szakértői és hol tud utánanézni, amennyiben szüksége van tárgyi tudásra.

A modern polihisztor fehér holló, még fehérebb a magyar fociedzők között. Mégis, itthon egy csapatedzőnek kell tisztában lennie az olyan alapfogalmakkal, mint gyorsaság, állóképesség, erő, és, hogy ezeket a képességeket milyen módszerekkel tudja fejleszteni. Neki kell tudnia, milyen energianyerési-vesztési folyamatok mennek végbe a szervezetben a terhelés hatására, hogy ezeket kinél, mikor, hogyan kell alkalmaznia a képzés folyamán, és ismernie kell azokat a mérési eljárásokat is, melyekkel információhoz juthat saját játékosa fizikai állapotáról.

Kell, de inkább kellene.

Selye féle stressz-elmélet

Csapatedzőként - erőnléti edző híján - neked kell megértened a fentebb leírt fizikai képességek mibenlétét, tulajdonságait, fejleszthetőségét és alkalmazhatóságát, és ehhez nélkülözhetetlen ismerned a Selye féle stressz-elméletet.

Selye János osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész volt, és mint a stressz kutatója szerzett világhírt. Megfigyelte, hogy akármi is „támadja meg” a szervezetet, az általános, egységes választ vált ki, tehát a szervezet ugyan azt a mechanizmust indítja be minden esetben. Vagyis a sport folyamán fellépő szervezetet érő hatások is ugyanezeket a folyamatokat indítja be.

Ez a reakció vagy le tudja küzdeni a veszélyeztető hatást, vagy nem, de semmiképpen sem tartható fent sokáig. Ha az inger továbbra is fennáll, akkor egy adaptációs fázis alakul ki, vagyis a szervezet igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha a külső hatás nagyon tartós, akkor a védekezési mechanizmus kimerül (ez a harmadik fázis) és az egyed el is pusztulhat. Ezt a folyamatot általános adaptációs folyamatnak nevezte el.

A stresszor jelenlétét a központi idegrendszer érzékeli és beindítja az általános adaptációs szindrómát. A stressz hatására ingerületbe kerül a hipotalamusz, amely az agyalapi mirigyet (hipofízist) aktiválja. Ennek hormonja az adrenokortikotropin (ACTH), mely a mellékvesében a kortizon elválasztását serkenti.

Az általános adaptációs folyamat felismerésével Selye bizonyította a központi idegrendszer és az endokrin rendszer összefüggéseit, tehát azt, hogy a szervezet integritásának (homeosztázisának) fenntartásában egységes rendszer működik.

Kulcsszó: az Akarat

A témában alapmű „Nádori László - Az Edzés Elmélete és Módszertana” című könyve, melyben minden benne van az alapvetések szempontjából. Selye stressz-elmélete Nádori könyvében is ott lapul, de sokan nem ismerik fel, illetve nem hangsúlyozzák ki a fontosságát. Nádori a sportra a következőképpen fordította le Selye megfigyeléseit:

Hosszantartó munkavégzés során az elfáradásnak három fázisát különböztetjük meg:

Alap munkabírás fázisa: ekkor még minden különösebb erőfeszítés nélkül képesek vagyunk a munkavégzés intenzitását fenntartani. Az energiafelhasználást bőségesen fedezik a tartalékok. Nincs szükség különösebb akarati erőbevetésre.

Kiegyenlített fázis: a munkavégzés intenzitása még mindig azonos szinten marad, de már a fellépő fáradtságérzetet akarati erőfeszítéssel kell kiegyenlíteni.

Kiegyenlítetlen fázis: a teljesítmény az akarati erőfeszítés ellenére is csökkenő tendenciájú lesz. A primer biológiai folyamatok (pl. anyagcsere melléktermékek felszaporodása a vérben) már meghatározó módon befolyásolják az egyéni munkaintenzitást.

Kijelenthető, hogy a fizikai felkészítés nagyon fontos eleme a labdarúgásnak, azonban már a második fázistól akarati tényezőktől függ a teljesítmény. Tehát amennyiben a futball játékot egy rendszernek tekintjük, akkor a fizikai felkészítés csak alapja lehet a játéknak.
A fizikai teljesítmény kiteljesedése akarati tényezőktől függ.

"De miért jönnek vissza?"

Utánpótlás edzőként naponta tapasztalom, hogy a magyar gyerekek fizikálisan készen állnak egy nemzetközi csapat erőnléti kihívásaira. Megfelelő az alapjuk ahhoz, hogy egy nemzetközi szintű klubcsapat ráépítse az alapjaikra a saját, speciális erőnlétét.

És itt jönnek a bevezetőben már felvetett kérdések: akkor miért sérül le sok fiatal magyar játékos idegenben? Miért mondja, hogy nem tudta felvenni a versenyt a kintiekkel mikor arról kérdezik, miért jött vissza?

A választ mostanra talán te is tudod: ezek a játékosok a mentális képességek hiánya miatt nem tudják a fizikai képességeiket maximálisan kibontakoztatni, és a játék szolgálatába állítani.
Aki nem ismeri a játék alapvetéseit, aki nem tudja a játékhelyzetek megoldásait, az csak reagálni fog ezekre a helyzetekre. Ezek a reakciók mindig lassabbak lesznek azokhoz a játékosokhoz képest, akik nem reagálnak, hanem előre tudják, hogy mit kell tenni. Amennyiben az elkésett reakcióval mégis sikeres akar lenni egy játékos, többletmunkát szükséges elvégeznie. A többletmunka elvégzéséhez pedig – ahogy azt olvashattad - akarati tényező szükséges. Ez fáradáshoz, gazdaságtalan mozgáshoz és ebből fakadóan sérüléshez, vagy kudarcélményhez vezet.

Azaz irány haza.

A jó hangulat akár a labda…

Megfelelő érzelmi állapotban sokkal kevesebb idő alatt sokkal több mindent tudunk megtanulni, ezért a kellemes atmoszféra elengedhetetlen az edzéseken!

Az általam használt edzésmódszer - ami a kognitív képességek fejlesztésére épül - alapja, hogy a gyerekek (játékosok) jól érezzék magukat.

A kognitív képességek folyamatos ingerület alatt tartása hozza azt a belső motivációt, amely olyan lelkiállapotba hozza őket, amely a lehető legjobban fejleszti a képességeiket. Ezek a képességek lehetnek a fizikai képességeik is. A kognitív képességek fejlesztése magában foglalja a játékhelyzetek felismerését, megoldását, a futball alapvetéseinek megtanulását.

Ha önmagad változtatod, a világ változik

Ne várj másra, arra, hogy a rendszer változzon!

Az interneten sok könyvet, cikket és tanulmányt érhetsz el ebben a témában (is). Naprakész, friss technológiák tekintetében kezdetnek ajánlom neked a „Soccer Fitness Juornal” Facebook oldalát, illetve Jens Bangsbo „Fitness Training in Soccer” című könyvét.

Kun István

a Csendes Edző

"Az ordító edző a felkészületlenségét leplezi"

Barátaim, kollégák, és minden kedves blogolvasó! Csütörtök reggel – első alkalommal - élő adásban nyilatkozhattam egy országosan is fogható televíziós csatorna vendégeként. A Digi Sport Reggeli Start műsorában lehetőségem volt bemutatni a Fociforradalom blogoldalát, az általam képviselt Csendes Edző szellemiségét.

Mérföldkő volt ez a munkásságom szempontjából, és úgy hiszem kiemelkedő pillanat a magyar foci – azon belül is az utánpótlás futball - megújulásában.

Az interjú elindított egy olyan információáramlást, mely már elengedhetetlen volt a szemléletváltáshoz. Köszönöm a visszajelzéseket azoknak, akik élőben követték az interjút, és bízom benne, azokat is elgondolkodtatja, akik most látják majd először.

Továbbra is várom a kérdéseket, hozzászólásokat és őszintén remélem: az emberek ezek után még több információt ismernek és osztanak meg a témában, elérhetővé téve ezzel a szélesebb, mélyebb tudást szülők, edzők, gyerekek és a futballvezetők, klubok számára egyaránt.

Még egyszer köszönöm a figyelmeteket és kérlek, ne felejtsétek: a magyar futball forradalma rajtatok is múlik!

Kun István

a Csendes Edző

(A 2013.10.31-én készült interjú elérhető közvetlenül a Digi Sport http://www.digisport.hu/video/16995 illetve a Népsport http://futballtrener.blog.nepsport.hu/ oldalán is)