2013. december 29., vasárnap

Edzésmódszertan - A futballjáték felépítése szintetizáló szemléletmóddal

Előszó: Hazánkban edzésmódszertanról egyetlen edzőképzésen sem beszélnek. Sehol, még a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán sem. Nem tisztem találgatni, mi ennek az oka, és ezzel nem véleményezek vagy célozgatok, nem ítéletet mondok. Mostani bejegyzésemből azonban akinek füle van a hallásra, akinek szeme van a látásra, az mindent elérthet abból, amit ennek következményeiről gondolok.
Labdarúgó utánpótlás edzőként a legnagyobb alaposság és körültekintés mellett is gyakran megesik, hogy nem érjük el a kívánt eredményt. Addig analizálgatunk, vizsgálgatunk, míg a lényeges és lényegtelen részletek egy reménytelenül kibogozhatatlan, kusza gombolyaggá válnak bennünk.
Az egy kérdéskörön belül felhalmozódó célok és eszközök félreértelmezésével, felcserélésével, összemosásával, válaszok helyett csak további kérdéseket kapunk, konkrét eredmények helyett frusztráló sikertelenség a jutalmunk.
A megoldást keresve kétféle ember/rendszer létezik.
Az analizáló, aki/ami a részek felől közelíti meg az egészet, és a szintézist valló, aki/ami az egészből halad a részek felé.
Az analizáló azt vizsgálja, „mi miből áll”, a szintetizáló azt, „mi mire való, mit mire lehet használni”. 
A kétfajta metódus homlokegyenest különbözik, egyben azonban nagyon is hasonlóak: egyikük gondolkodásmódja sem vegytiszta. Sem az analizálóé, sem a szintetizálóé.
Analizáló vagy szintetizáló szemléletmódjuk, kiindulópontjuk van, ami döntő befolyással van a gondolkodásmódjukra – arra, hogyan vélekednek bizonyos dolgokról.

Az analizáló szemléletmód edzésmódszertana
Analízis szintjén már mindent tudunk a labdarúgásról.
Tudjuk, hogy szükség van fizikumra, technikára és taktikára, sőt – ma már maguk az analizálók is elismerik – szükség van bizonyos mentális képességekre is. Ezek mibenlétét, elemeit tökéletesen értjük, felsoroljuk, és még meg is tudjuk tanítani.
Az analizáló edzésmódszer a rakéta elvet követi.

Az egyszerűtől haladva a bonyolultabb felé a játékot szétszedi elemekre, és az elemek megtanításánál különböző szinteket határoz meg*:
  • Vizuális kép kialakítása; megismertetni a gyerekkel az adott mozgásformát
  • Durva koordinációs szakasz; első próbálkozások, mikor még a gyakorolandó dolog sok hibával van tarkítva, számos fölösleges mozdulatot tartalmaz
  • Készség szint; itt a gyerek az adott mozgásformát már jól, energiatakarékosan, különösebb figyelem nélkül végre tudja hajtani
  • Képesség szint; a játékos a feladatot bármilyen körülmények között – akár mérkőzésen is – eredményesen képes végrehajtani
Ezekhez a szintekhez mérten, a korosztálynak megfelelő nehézségi fokok figyelembe vételével épül fel a mozgástanulás a könnyebbtől a nehezebbig.
A játék felépítése indulhat az egyéni játéktól az 1:1-2:1-2:2-3:2 stb. elleni játékon át, egészen a 11:11 elleni játékig, ezen belül is az 1:1 elleni játék felépítése indulhat zavarók nélkül, majd passzív zavarókkal (pl.: bója), ezt követhetik a félaktív, majd az aktív zavarók.
Analízis szintjén már mindent tudunk a labdarúgásról.
Ami engem elszomorít, hogy az ennél lényegesen eredményesebb szintetizáló megközelítéssel kevésszer találkozom idehaza.
*Léteznek más felosztások is, melyek formailag eltérnek, de lényegileg megegyeznek a fenti felsorolással.

A szintetizáló szemléletmód edzésmódszertana
Ez az edzésmódszer az egészből, a valóságból, azaz a játékból indul ki.
A dinamikus rendszerelmélet alaptétele szerint egy stabil fázisból egy magasabb szintű stabil fázisba egy instabil fázison keresztül vezet az út.
Ha már álló helyben jól tudok passzolni, akkor a passzolás technikai elem tudásom attól nem lesz jobb, ha még többet passzolok álló helyben. A fejlődéshez elengedhetetlen, hogy valamit változtassak a tér és az idő rendszerét felhasználva. Akkor is hiába a kiváló passz egy feladatban, ha nincs egy rendező elv, ami alapján majd a játékban is ki tudom választani a helyes passz végrehajtásának lehetőségét.
Az egymás után rakosgatott elemekből rendező elv hiányában nem lesz egységes egész.
A futball dinamikusan változó játék, amely folyamatos alkalmazkodást igényel a játékosoktól.

A gyerekekben ennek a készségnek az elsajátításáért a szintetizáló gondolkodású futballedző a két stabil fázis közötti instabil fázisra koncentrál, az instabil fázisok létrehozását tartja elsődleges feladatának. Amint észreveszi, hogy játékosa stabil fázisba került a gyakorlás folyamán, azonnal változtat valamit a gyakorlaton, így a gyerek újra instabil fázisba kerül, újra alkalmazkodnia kell.

Szintetizáló „kérdés – felelet” modell
A szintézis az egészből halad a részek felé, ami esetünkben maga a futballjáték.
Kérdés: Milyen stílusú futballt szeretnék látni a pályán egy mérkőzés alatt a csapatomtól?
Válasz: (például) Labdabirtokláson alapuló, döntően rövidpasszos, földön tartott labdákkal operáló alakzatbontó és építő játékot.
Kérdés: Hogyan tudom ezt a játékot felépíteni és megvalósítani a csapatomnál, mire van leginkább szükségem ahhoz, hogy magas labdabirtoklási arányunk legyen?
Válasz: Labdára.
Kérdés: Hogy kerülhet a labda a játékosom birtokába?
Válasz: A labda vagy játékon kívül kerül a játékosom birtokába – tehát a csapatom hozza azt játékba pl. bedobással, kirúgással – vagy az ellenféltől való megszerezéssel.
Kérdés: Mikor már nálunk a labda, mi a feltétele annak, hogy jól, eredményesen, minőségi labdabirtoklást tudjanak a játékosok végrehajtani?
Válasz: Létszámfölény a pálya bármely területén.
Kérdés: Hogyan tudom ezt elérni?
Válasz: Rövid passzokkal, alakzatok bontásával és építésével.
„Ojvé, ha minden ilyen flottul menne!” – idézhetném most Woody Allent. Mert hiszen a fenti dialógban minden szép és jó, de hogyan érhetem el valóban mindezt én a csapatomnál? Hogyan fognak a gyerekeim minőségben labdát birtokolni, hogyan alakítanak ki folyamatos létszámfölényt rövid passzokkal és alakzatbontás építéssel?
Erre valók az edzésmódszerek, melyekkel ezt el lehet érni.

A játék edzésmódszere
„A futball dinamikusan változó játék, amely folyamatos alkalmazkodást igényel a játékosoktól.”
Melyik edzésmódszerrel tudod a legkönnyebben előidézni a legtöbb instabil fázist?
Magával a játékkal! A legjobb edzésmódszer maga a JÁTÉK.
Ez lehet bármilyen - a korosztályoknak megfelelő létszámmal játszott - labdabirtokló játék, létszám egyenlő, vagy épp létszám fölényes játék, edzésjáték, kisjáték, mérkőzésjáték. A fő cél mindig a magas labdaérintés szám és a labdával való bánás magabiztossága, melyekhez a labda átadások – átvételek, labdavezetések, cselek, fordulatok a szükséges technikai elemek. Ezeket az edzés elején, bemutató jelleggel lehet végeztetni a gyerekekkel – aztán jöhet a játék! Tapasztalatom, hogy edzőként csak a fantázia szab határt, milyen szabályrendszerű játékokat találsz ki, hogy csapatodban érvényre jusson a minőségi labdabirtoklás, de az igazi sikert e helyütt a területváltásos edzésmódszer garantálja.

Területváltásos edzésmódszer
Lényege, hogy gyakorlásával a gyerekek minőségi labdabirtoklást tudnak megvalósítani a pálya bármelyik területén. 
Ennek az edzésmódszernek a fontosságát mi sem jelzi jobban, mint, hogy a foci egy olyan területnyeréses játék, melynek a végén meghatározott célterületbe (kapu) kell a labdát bejuttatni.
Azaz gólt kell rúgni!
Területváltás történhet a pálya hossz vagy szélességi tengelyében, illetve átlósan is.
A területváltásos módszert háromféleképpen lehet megvalósítani:
  • az az alakzat (pl. egy háromszög), akinél éppen a labda van, átmennek együtt egy másik területre és ott folytatják tovább a játékot.
  • az alakzatból az egyik játékos átvezeti a labdát egy másik területbe és ott vagy egyedül akciózik, vagy az oda érkező társakkal 
  • az alakzatból az egyik játékos átpasszolja a labdát egy másik területben lévő játékosnak (céljátékos), aki ott vagy egyedül akciózik, vagy az oda érkező társakkal
Ezeket a területváltásokat célzott mozgásokkal lehet hatékonyan segíteni, amihez alakzatbontó és építő formagyakorlatokra van szükséged.

Alakzatbontó és építő formagyakorlatok edzésmódszere
Ezzel az edzésmódszerrel begyakorolják a gyerekek, hogyan foglaljanak el eredményesen egy területet és azt hogyan tartsák ellenőrzésük alatt.
A játékban rejlő alakzatbontó és építő formagyakorlatok segítségével megtaníthatod a gyerekeknek a különböző alakzatok lebontását, felépítését, forgatását.
Egy háromszöget lebonthatsz két ember együttműködésére, illetve ezt is tovább bonthatod egy játékos egyéni labdás akciójára. Ezt aztán újra – esetleg egy másik területben – egy másik játékossal visszaépítheted a labdás két ember együttműködésére, majd azt tovább építheted háromszög játékra.

Mostanra megismerkedhettél a játék, a területváltásos módszer, és az alakzatbontó és építő formagyakorlatok módszerének alapjaival.
Ennek a három edzésmódszertannak a szintézisét a szabad döntések módszere adja meg.

A szabad döntések módszere
A szabad döntések módszerének ereje abban rejlik, hogy minden edzésjátékot, amelyet már ismernek a gyerekek, végrehajthatnak szabad döntéssekkel is. 
Ez a szintézis konkrétan megadja azt, hogy „mi mire való, mit mire lehet használni”.
Már nem keveri össze a célokat és az eszközöket.
Világosan, egyszerűen tanítja meg a gyerekeket a modern futballra.
A szintetizáló szemléletmód edzésmódszertanánál említettem, hogy az egymás után rakosgatott elemekből rendező elv hiányában nem lesz egységes egész.
Ez a rendező elv maga a stílus, mely a labda birtoklásán alapszik.
De hogyan érvényesítsd a stílust a játékosaidon keresztül?
Válasz: a funkciók betartásával.
A szintetizáló játékfelfogás ugyanis funkciókban gondolkodik.

A funkciók fogalma és szerepe a gyakorlatban
A játékszervezés felfogása alapján labdavesztés után – amennyiben lehetőség van rá – kezdeményezni kell a labda azonnali visszaszerzését, hisz stílusunk labdabirtokláson alapul. Ez csak akkor lehetséges jó minőségben, ha már a támadásnál (az egész játékszervezés vezérfonalaként) minden játékos ismeri a funkciók fogalmát és a funkciók szerepét a gyakorlatban is. 
A három funkció: 
  • Nyomást adó játékos
  • Fedező játékos
  • Egyensúlyt adó játékos
Nagyon fontos a játék szervezése szempontjából, hogy ez a három funkció nem posztfüggő!
A szintetizáló játékfelfogás ignorálja a posztokat.
Azt kell tudni megértetni és leoktatni, hogy melyik játékos melyik funkciót tölti be az adott pillanatban az adott játékhelyzetben. Azt kell a gyerekeknek megtanítanod, hogy melyik játékhelyzet, melyik pillanatában, milyen pozíciót kell felvenniük a funkciók szerint, a posztjuktól függetlenül!
Egy adott pillanatban a balhátvéd még egyensúlyt adó játékos, azonban a következő pillanatban már ő a nyomást adó játékos a védekezésben. Amikor labdát szerez, akkor abban a pillanatban ő lesz a nyomást adó a támadásban, hiszen mindig a labdás játékos gyakorol nyomást az ellenfél védelmére, legyen az a pálya bármelyik területén, bármilyen poszton. A labda továbbjátszása után szintén tudnia kell, hogy ő abban a játékhelyzetben fedező vagy egyensúlyt adó játékos lesz?
Ez a játékszervezés teljesen megváltoztatja a labdarúgó gyerekek gondolkodásmódját mind a támadásról, mind a védekezésről.
A szabad döntések szintézisét tudva a gyerekek ezen a szinten már nem csak a szabad döntések örömével játsszák a futballt, hanem ők maguk is kitalálnak újabb variációkat azon a stíluson belül, amit a másik három edzésmódszer és a funkciók már megtanítottak nekik.

Más szóval, ha a funkciókat ismeri a gyerek, akkor a szabad döntések módszerével önszervező módon játszik a stíluson belül.
Ezt hívták az aranycsapat idejében ötletjátéknak.
Az edzésmódszertan dolga, hogy az ötletjátékot megtanítsa és rendszert vigyen bele, még akkor is, ha az a külső szemlélő szerint – aki nem ismeri a funkciókat – káosznak tűnik.

+ Ajándék gyakorlatleírás edzés előtti bemelegítésre
A fenti rendszert szem előtt tartva jöhetnek a napi szintű gyakorlások az edzéseken. A most megismert elméleti tudáshoz ezért fogadd tőlem szeretettel és használd bátran ezt az egyszerű, de minden tekintetben hatékony gyakorlati feladatleírást.
2-1 elleni kipasszolós cica-fogó játék
Felállás: A gyerekek hármasával állnak, adott területen szabadon mozoghatnak, minden hármasnál egy labda van.
Szabályok: 2:1 ellen, egy vagy másfél percig megy a játék úgy, hogy az egyedül lévő játékosnak nem a labdát kell megszereznie, hanem a labdás társat kell megérintenie. A gyerekeknek labdával és labda nélkül egyaránt gyorsan és folyamatosan kell mozogni ahhoz, hogy passzolni tudjanak, és így ne tudja megfogni őket a védő. A védő nem a labdát támadja, ezért nem lesz feleslegesen elrúgott labda miatti ácsorgás, viszont neki is gyorsan és folyamatosan kell mozognia ahhoz, hogy meg tudja érinteni a labdás játékost.
Ambruska Péter rajza
Tipp: A játék játszható úgy is, hogy az egyedül lévő játékosnak a labda nélküli játékost kell megérintenie.
Fontos: Figyelj, hogy mindenki legyen védő és támadó is!

Eredményes, nyert meccsekben gazdag
SIKERES
2014-es
ESZTENDŐT
KÍVÁNOK
neked, klubodnak és a csapatodnak is!

Üdvözlettel:
Kun István
a Csendes Edző

Utószó: Az edzésmódszerek, melyekről a bejegyzésemben írok, folyamatos tesztelés alatt állnak. Mind a gyerekek, mind a szakemberek részéről pozitívak a visszajelzések. A módszerek elméleti és gyakorlati ismeretanyagának publikálásán jelenleg már töröm a fejem, mert az anyag terjedelme mostanra is hatalmasra duzzadt, és dinamikusan bővül mind a mai napig.

2013. december 11., szerda

Kognitív képességek vizsgálata a gyermeklabdarúgásban (diploma dolgozat)

Szeptember végén, a „Hogyan NEM lettem doktor?” című bejegyzésem első részét a következő ígérettel zártam:

Megvárom a két évet, beadom újra a dolgozatom, de addig is – felvállalva a véleményem – nyílt és kritikus szemmel nézem a dolgok menetét. Akit pedig érdekel a teljes doktori dolgozatom, ígérem nem vár hiába, hamarosan közzé teszem.
Dolgozatomra – az Országos Széchenyi Könyvtár jóvoltából – nemrég ISBN szám került.
Bár az anyagot teljes terjedelmében jelenleg nem áll módomban nyilvánosságra hozni (ennek magyarázatára a dolgozat linkjét kísérő levélben kitérek) nagy része mostantól bárki számára elérhető, az abban szereplő információk változatlan tartalommal, a forrás megjelölésével szabadon terjeszthetők.

Amennyiben te is szeretnéd elolvasni, kérlek, küldj egy e-mailt a kun.doktori@gmail.com e-mail címre.

Üdvözlettel:
Kun István
a Csendes Edző

2013. november 21., csütörtök

Menekülést színlelő lovas = visszavont középcsatár

A magyar labdarúgókat véleményező cikkekkel mára Dunát lehet rekeszteni. Folyvást nyilatkozó edzők és szakértők, akik javarészt mind arra a következtetésre jutnak, hogy a magyar játékos - legyen az utánpótlás korú, vagy felnőtt – egyszerűen nem fut eleget. Ráadásul lassú, és nem nyeri meg a párharcokat sem, mert nem elég kitartó és nem kellően agresszív.
Előző cikkeimben már megírtam a saját véleményem erről. Igaz, azt nem említettem, hogy abban a viszonyrendszerben, amelyben ezek az edzők és szakértők gondolkodnak, valóban igazuk van. Ott az erőnlét és a gyorsaság hiánya a kulcs. Én most sem ezt az igazukat, hanem a viszonyrendszerük helytállóságát kérdőjelezem meg.
Ha edzői pályafutásom során valamit megtanultam, akkor azt, hogy egy problémára a megoldást mindig a gyökerénél kell keresni. Ott, és csakis ott találhatom az igazi megoldást. Amennyiben tüneti kezelés helyett te is a problémát szeretnéd orvosolni, tarts velem ebben a bejegyzésben.

A probléma, hogy rossz a magyar foci
Ez a tény, ez a megoldandó feladat.
Hogy eljussunk a gyökerekig, fel kell tennünk magunknak az első kérdést: volt valamikor jó a magyar futball?
Hát persze, volt.
Jöhet a következő kérdés: akkoriban mitől, miért volt jó?
Most villanthatnak a kutatók, edzők, szakemberek a grunddal, vagy a szűk utcákkal, amelyek kikényszerítették a földön tartott lapos passzokkal járatott labda alakzatbontó és alakzatépítő játékstílusát. Ez így igaz, azonban ez még nem a jó magyar foci gyökere. Ez már csak egy következmény, mely a gyökérből fakadt. Ők elakadnak itt, de nekünk – ha még mindig velem tartasz - mélyebbre kell ásnunk.
„Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.” Kassai Lajos
A magyarok archetípusa
A mi ősképünk, ősmintánk, a lovas nemzet, a nomád életmód.
Őseink nem igazán jártak gyalog sehová, nem egy gyerek hamarabb tanult meg lovagolni, mint járni. A magyarok régen soha nem voltak huzamosabb ideig gyalogosok, ebből adódik, hogy nem kellett nekik (se gyorsan, se lassan) futniuk ahhoz, hogy fenntarthassák magukat. Testfelépítésük is a lovas élethez alakult, ellenben az összes többi nem lovas nemzettel, akik gyalogszerrel közlekedtek, és akiknek az életben maradáshoz elengedhetetlen volt a futás.
A kengyel elterjedésével lehetővé vált a ló irányítása kéz használata nélkül.
A korábbi cikkemben említett „hármasság hatalma” itt is felismerhető: ember – fegyver – ló. Olyan kettősség, amely a hármasságon keresztül válik egységgé.
Az íj kevésbé lett volna hatékony, ha ezt nem lóhátról, a ló gyors mozgásával kombinálva alkalmazzuk. A ló sebessége sem ért volna olyan sokat, ha nem párosul az íjhasználattal. Végül a magyar ember sem jutott volna ilyen messzire, ha nincs lova és íja. Jó példa erre a 907-es pozsonyi csata.

A magyar (lovas) harcmodor alakzatbontó és alakzatépítő volt
Más nézőpontból látja a világot az, aki ideje nagy részét lóháton tölti, mint az, aki két lábbal a földön áll. Nem hiába, hogy a magyar embert csavaros eszűnek tartja a többi nemzet, rafináltnak, aki a jég hátán is megél.
A magyar futball hőskorszakában, játékosainkat mindezen túl magas technikai tudás is védjegyezte. Direktben a labdával mentek a cseles és megtévesztő mozdulatok, labda nélkül pedig ravasz elterelő mozgásokat végeztek, amivel helyet, területet teremtettek a labdás játékosnak.
Archetípusunk akkoriban még nyilvánvalóan jelen volt a futballpályán is:
  • menekülést színlelő magyar lovas harcos = visszavont középcsatár
  • a magát beásó ellenség folyamatos nyilazása a bal és a jobb szárny forgásával a fősereg előtt = szélről alakzatbontó és építő forgás

Mivel archetípusa alapján a magyar nem „futógép”, meglehet, hogy az ősképünk, ősmintánk szerinti relatív futó lassúságunkat az észjárás gyorsaságával kompenzáltuk. Ha ez így van, az ember – fegyver - ló viszonyrendszert, a taktika – technika - fizikum viszonyrendszerében jelenítettük meg. Hiszen a labda mindenkinél gyorsabb és még az a jó tulajdonsága is megvan, hogy sosem fárad el. Következésképpen a labdának kellene futnia a legtöbbet.
Ebben a mélységben már érdemes keresgélni, miért rossz ma a magyar futball.

Egység az egységen belül
A Barca azt mondja: “passz és mozgás”.
Ez nagyban különbözik a mi “rúgd és fuss” filozófiánktól. A modern futball elképzelhetetlen magas szintű fizikai felkészültség nélkül, ezzel vitatkozni nem lehet. Azonban az, hogyan érjük el a kívánt fizikai állapotot, ma már merőben a gondolkodás-módunktól függ.
Ezzel az újság címlappal már 1942-ben járunk.
A felállási forma kísértetiesen emlékeztet engem a négy védő - egy védekező - két támadó középpályás - három csatár felállásra. De vajon a Kállói – Szalay - Olajkár, Marosvári – Szabadkai – Dudás, és a Kapta – Gere – Váradi - Pintér egységek az egységeken belül, valóban hasonló típusú játékosok lettek volna?

Ugorjunk fejest egy mai gyerekfoci edzésbe - edző szemmel
Szeretném, ha a 6 éves gyerekjátékosom gyors, agresszív (a játéknak megfelelően értendő!), technikás legyen. Ergo megtanítom cselezni és labdát vezetni, hiszen 6 éves korban a gyorsaság még éppen szenzitív időszakban van fejleszthetőség szempontjából.
De mit tanítsak neki? Egyhelyben cselezést álló vagy mozgó zavarók nélkül?
Vagy inkább arra késztessem, hogy álló vagy mozgó zavarók ellen, adott időre, minél több cselt csináljon meg?
Nézzünk most 1:1 elleni játékot, két kapura.
A labdás hozza a labdát és van 10 másodperce, hogy befejezze a támadást - ha gól, ha nem. Amennyiben a védő megszerzi a labdát, akkor az edző lefújja, vége a támadásnak és csere; jöhet egy másik páros…
…vagy edzőként másik utat választok: hagyom a játékot szabadon alakulni.
A kiinduló helyzet ugyan az, „csak” a játékidőt másfél percben határozom meg és most nincs vége a támadásnak az eredményes vagy az eredménytelen akció után. A másfél percben labdaszerzés esetén is tovább hozhatja a labdát a másik játékos.
Szerinted melyik típusú feladat segíti jobban a gyereket abban, hogy gyors legyen?
Egy mai utánpótlás futballedzés mennyiben hasonul a már megismert magyar archetípushoz?
Mindezek után valóban az lenne a betegeskedő magyar futball rákfenéje, amit a médiában nyilatkozó edzők és szakértők állítanak, hogy a magyar játékos nem fut eleget?

Más országok gondolkodnak - helyettünk is
Az ő szakembereiknek hála, pár év múlva majd mi is megkaphatjuk és lemásolhatjuk azt, amit amúgy már tudtunk, cirka több ezer éve…
Azonban még mielőtt teljesen elsiratnám magunkat örömmel közölhetem, hogy vannak közöttünk lelkes edzők, akik ösztönösen rátaláltak az ősök üzenetére. Ezt nem restellték gyakorlati anyagokká transzmutálni és most is eredményesen alkalmazzák a csapataiknál. Remélem, egyre többen teszik ezeket a gyakorlatokat nyilvánossá azért, hogy beépülhessenek a magyar labdarúgó edzőképzés anyagába és ez által eljuthasson az információ minden futballt szerető emberhez. Hogy miért olyan fontos ez?
“Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” Henry Ford
Minden a tudatban van
Ami nincs a tudatodban, az számodra nem létezik.
Ha egy edzőnek senki nem mondja el ezeket az információkat, nem fogja tudni. Azonban mihelyst tudomást szerez róla, máris létezik, mert a tudomásszerzéssel azonnal a tudatba kerül. A kollektív tudatból kerül az információ a személyes tudatalattiba, onnan a tudatba. Elég annyi is, hogy valaki emlékeztet rá.
Gyakorló edzőkén állíthatom: a magyar gyerekek rendkívül hamar emlékeznek, azonnal reagálnak, és nagyon élvezik azokat a gyakorlatokat, amelyek hívó jelként működnek az archetípusuknak megfelelően.
Nekünk edzőknek, ez lenne a valódi feladatunk: emlékeztetni őket a bennük szunnyadó ősök tudására.

Kun István
a Csendes Edző

2013. november 6., szerda

Miért sérülünk idegenben?

Mára kiderült: érzékeny húrokat pengettem meg, mikor egy előző bejegyzésemben azt mertem mondani: a magyar futballisták „megütik fizikailag a nemzetközi szintet”.
De akkor miért sérül le sok fiatal magyar játékos idegenben? Miért mondja, hogy nem tudta felvenni a versenyt a kintiekkel mikor arról kérdezik, miért jött vissza? - kérdezheted joggal.

Nem szoktam külön az erőnlét témájában cikkezni, a kijelentésemmel kapcsolatos heves bírálatok most mégis erre ösztönöztek. Ebben a bejegyzésben megosztom veled a fizikai felkészítéssel kapcsolatos számomra legfontosabb téziseket, összefüggéseket, saját gondolataim és tapasztalataim.

Jelenleg nincs erőnléti edzőképzésünk
Ez tény. Hazánkban sajnos sehol nem tanítják, holott nemzetközi szinten ez egy igen komoly szakma, Guardiola sem véletlen vitte magával az erőnléti edzőjét a Bayernhez.
Külföldön a fizikai felkészítés tárgyi tudásával az erőnléti edző rendelkezik. A csapatedzőnek elég az eszköztudás, vagyis, hogy az adott témának kik a szakértői és hol tud utánanézni, amennyiben szüksége van tárgyi tudásra.
A modern polihisztor fehér holló, még fehérebb a magyar fociedzők között. Mégis, itthon egy csapatedzőnek kell tisztában lennie az olyan alapfogalmakkal, mint gyorsaság, állóképesség, erő, és, hogy ezeket a képességeket milyen módszerekkel tudja fejleszteni. Neki kell tudnia, milyen energianyerési-vesztési folyamatok mennek végbe a szervezetben a terhelés hatására, hogy ezeket kinél, mikor, hogyan kell alkalmaznia a képzés folyamán, és ismernie kell azokat a mérési eljárásokat is, melyekkel információhoz juthat saját játékosa fizikai állapotáról.
Kell, de inkább kellene.

Selye féle stressz-elmélet
Csapatedzőként - erőnléti edző híján - neked kell megértened a fentebb leírt fizikai képességek mibenlétét, tulajdonságait, fejleszthetőségét és alkalmazhatóságát, és ehhez nélkülözhetetlen ismerned a Selye féle stressz-elméletet.
Selye János osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész volt, és mint a stressz kutatója szerzett világhírt. Megfigyelte, hogy akármi is „támadja meg” a szervezetet, az általános, egységes választ vált ki, tehát a szervezet ugyan azt a mechanizmust indítja be minden esetben. Vagyis a sport folyamán fellépő szervezetet érő hatások is ugyanezeket a folyamatokat indítja be.
Ez a reakció vagy le tudja küzdeni a veszélyeztető hatást, vagy nem, de semmiképpen sem tartható fent sokáig. Ha az inger továbbra is fennáll, akkor egy adaptációs fázis alakul ki, vagyis a szervezet igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha a külső hatás nagyon tartós, akkor a védekezési mechanizmus kimerül (ez a harmadik fázis) és az egyed el is pusztulhat. Ezt a folyamatot általános adaptációs folyamatnak nevezte el.
A stresszor jelenlétét a központi idegrendszer érzékeli és beindítja az általános adaptációs szindrómát. A stressz hatására ingerületbe kerül a hipotalamusz, amely az agyalapi mirigyet (hipofízist) aktiválja. Ennek hormonja az adrenokortikotropin (ACTH), mely a mellékvesében a kortizon elválasztását serkenti.
Az általános adaptációs folyamat felismerésével Selye bizonyította a központi idegrendszer és az endokrin rendszer összefüggéseit, tehát azt, hogy a szervezet integritásának (homeosztázisának) fenntartásában egységes rendszer működik.

Kulcsszó: az Akarat
A témában alapmű „Nádori László - Az Edzés Elmélete és Módszertana” című könyve, melyben minden benne van az alapvetések szempontjából. Selye stressz-elmélete Nádori könyvében is ott lapul, de sokan nem ismerik fel, illetve nem hangsúlyozzák ki a fontosságát. Nádori a sportra a következőképpen fordította le Selye megfigyeléseit:
Hosszantartó munkavégzés során az elfáradásnak három fázisát különböztetjük meg:
Alap munkabírás fázisa: ekkor még minden különösebb erőfeszítés nélkül képesek vagyunk a munkavégzés intenzitását fenntartani. Az energiafelhasználást bőségesen fedezik a tartalékok. Nincs szükség különösebb akarati erőbevetésre.
Kiegyenlített fázis: a munkavégzés intenzitása még mindig azonos szinten marad, de már a fellépő fáradtságérzetet akarati erőfeszítéssel kell kiegyenlíteni.
Kiegyenlítetlen fázis: a teljesítmény az akarati erőfeszítés ellenére is csökkenő tendenciájú lesz. A primer biológiai folyamatok (pl. anyagcsere melléktermékek felszaporodása a vérben) már meghatározó módon befolyásolják az egyéni munkaintenzitást.
Kijelenthető, hogy a fizikai felkészítés nagyon fontos eleme a labdarúgásnak, azonban már a második fázistól akarati tényezőktől függ a teljesítmény. Tehát amennyiben a futball játékot egy rendszernek tekintjük, akkor a fizikai felkészítés csak alapja lehet a játéknak.
A fizikai teljesítmény kiteljesedése akarati tényezőktől függ.

"De miért jönnek vissza?"
Utánpótlás edzőként naponta tapasztalom, hogy a magyar gyerekek fizikálisan készen állnak egy nemzetközi csapat erőnléti kihívásaira. Megfelelő az alapjuk ahhoz, hogy egy nemzetközi szintű klubcsapat ráépítse az alapjaikra a saját, speciális erőnlétét.
És itt jönnek a bevezetőben már felvetett kérdések: akkor miért sérül le sok fiatal magyar játékos idegenben? Miért mondja, hogy nem tudta felvenni a versenyt a kintiekkel mikor arról kérdezik, miért jött vissza?
A választ mostanra talán te is tudod: ezek a játékosok a mentális képességek hiánya miatt nem tudják a fizikai képességeiket maximálisan kibontakoztatni, és a játék szolgálatába állítani.
Aki nem ismeri a játék alapvetéseit, aki nem tudja a játékhelyzetek megoldásait, az csak reagálni fog ezekre a helyzetekre. Ezek a reakciók mindig lassabbak lesznek azokhoz a játékosokhoz képest, akik nem reagálnak, hanem előre tudják, hogy mit kell tenni. Amennyiben az elkésett reakcióval mégis sikeres akar lenni egy játékos, többletmunkát szükséges elvégeznie. A többletmunka elvégzéséhez pedig – ahogy azt olvashattad - akarati tényező szükséges. Ez fáradáshoz, gazdaságtalan mozgáshoz és ebből fakadóan sérüléshez, vagy kudarcélményhez vezet.
Azaz irány haza.

A jó hangulat akár a labda…
Megfelelő érzelmi állapotban sokkal kevesebb idő alatt sokkal több mindent tudunk megtanulni, ezért a kellemes atmoszféra elengedhetetlen az edzéseken!
Az általam használt edzésmódszer - ami a kognitív képességek fejlesztésére épül - alapja, hogy a gyerekek (játékosok) jól érezzék magukat.
A kognitív képességek folyamatos ingerület alatt tartása hozza azt a belső motivációt, amely olyan lelkiállapotba hozza őket, amely a lehető legjobban fejleszti a képességeiket. Ezek a képességek lehetnek a fizikai képességeik is. A kognitív képességek fejlesztése magában foglalja a játékhelyzetek felismerését, megoldását, a futball alapvetéseinek megtanulását.

Ha önmagad változtatod, a világ változik
Ne várj másra, arra, hogy a rendszer változzon!
Az interneten sok könyvet, cikket és tanulmányt érhetsz el ebben a témában (is). Naprakész, friss technológiák tekintetében kezdetnek ajánlom neked a „Soccer Fitness Juornal” Facebook oldalátilletve Jens Bangsbo „Fitness Training in Soccer” című könyvét.

Kun István
a Csendes Edző

2013. november 2., szombat

"Az ordító edző a felkészületlenségét leplezi"

Barátaim, kollégák, és minden kedves blogolvasó! Csütörtök reggel – első alkalommal - élő adásban nyilatkozhattam egy országosan is fogható televíziós csatorna vendégeként. A Digi Sport Reggeli Start műsorában lehetőségem volt bemutatni a Fociforradalom blogoldalát, az általam képviselt Csendes Edző szellemiségét.
Mérföldkő volt ez a munkásságom szempontjából, és úgy hiszem kiemelkedő pillanat a magyar foci – azon belül is az utánpótlás futball - megújulásában.
Az interjú elindított egy olyan információáramlást, mely már elengedhetetlen volt a szemléletváltáshoz. Köszönöm a visszajelzéseket azoknak, akik élőben követték az interjút, és bízom benne, azokat is elgondolkodtatja, akik most látják majd először.
Továbbra is várom a kérdéseket, hozzászólásokat és őszintén remélem: az emberek ezek után még több információt ismernek és osztanak meg a témában, elérhetővé téve ezzel a szélesebb, mélyebb tudást szülők, edzők, gyerekek és a futballvezetők, klubok számára egyaránt.

Még egyszer köszönöm a figyelmeteket és kérlek, ne felejtsétek: a magyar futball forradalma rajtatok is múlik!

Kun István

a Csendes Edző

(A 2013.10.31-én készült interjú elérhető közvetlenül a Digi Sport http://www.digisport.hu/video/16995 illetve a Népsport http://futballtrener.blog.nepsport.hu/ oldalán is)

2013. október 25., péntek

A hármasság hatalma

Az elmúlt hétvégét a a szintézis szabadegyetemen töltöttem, és őszintén mondhatom: az elhangzott előadások fantasztikus ismeretekkel gyarapítottak. Egyikük annyira megfogott, hogy szó szerint napokig gondolkodtam rajta, hogyan alkalmazhatnám a kapott információt a futballban? 
Az előadás a mai világunkról szólt, ami dualitáson alapszik. Oksági rendszereken keresztül építjük fel és éljük benne az életünket. Azonban ez a dualitás legtöbbször ellentétpárokat állít fel a kiegyenlítődés törvénye alapján. Az ősi tradicionális logika azt mondja, hogy a kettősség a hármasságon keresztül válik egységgé. De mit is jelent ez a fociban?
A technika az alapja a taktika/mentális képességeknek és a taktika/mentális képességek a vezérlő elvei a technikának. Vagyis a taktika/mentális képességek határozzák meg, hogy milyen technikát kellene tanulni, alkalmazni.
A taktika/mentális képességek alapja a fizikum/motoros képességek és a fizikum/motoros képességek vezérlő elve a taktika/mentális képességek. Ebből az fakad, hogy a fizikum/motoros képességeket a taktika/mentális képességek szolgálatába kell állítani.
A technika alapja a fizikum/motoros képességek és a fizikum/motoros képességek vezérlő elve a technika. Tehát a fizikum/motoros képességeket a technikának megfelelően kellene kialakítani.

Ebben a viszony rendszerben minden viszonypár csak a harmadik elemmel együtt értelmezhető
A filozófia és a stílus megszabja a taktikai és mentális követelményeket, amelyek alapja a technika. Azonban hiába tudom a taktikát, hiába tudom azt végrehajtani technikailag, ha nincs meg hozzá az erőnlétem, akkor nem fog működni.
Tehát hiába tudom, hogy mikor hova és miért kellene mozognom és hiába tudom az adott feladatot technikailag megoldani, ha a fizikai képességeim nem teszik lehetővé, hogy megfelelő időben, megfelelő helyre, megfelelő sebességgel érkezzek.
A taktika/mentális képességek stílusnak megfelelő ismerete hiába nyugszik megfelelő fizikai/motoros képességeken, ha nem tudom azt technikailag megvalósítani. Vagyis, hiába tudom, hogy mikor, hová és miért kell mozognom és hiába érek oda a megfelelő helyre a megfelelő időben a megfelelő sebességgel, ha elpattan tőlem a labda, vagy nem tudom pontosan továbbpasszolni azt. Azaz technikailag nem működök. A stílusnak megfelelő technika hiába van megalapozva jó fizikum/motoros képességekkel, ha nem tudom, hogy mikor, hová és miért kell mozognom.
Ebből a hármas viszonyrendszerből jól látható, hogy a szellem a vezérlő elv-taktika/mentális képességek. A lelket, az érzelmeket a technika fejezi ki-egy-egy látványos csel, passz, lövés vagy védés hozza a közönséget és a játékosokat lázba. A testet a fizikum/motoros képességek testesítik meg.

Az analógiák tana szerint a szellem, a lélek és a test hármassága így nyilvánul meg a fociban
Ahogy a természetben, úgy a futballban is csak ennek a hármasságnak az összhatása hozhat tökéletes működést, tökéletes játékot.
Azt, hogy ebben a hármasságban melyik rész milyen hangsúllyal szerepel, azt egy magasabb vezérlő elv, a filozófia, a stílus határozza meg.
A futballkultúrával rendelkező országok, csapatok filozófiájának a stíluson keresztül megjelenített játékképe tükrözi, hogy a taktika/mentális képességek vezérlő elvhez milyen mértékben aránylik a technika és a fizikum/motoros képességek. Ahol a technika van nagyobb százalékban, ott technikás futballt fogunk látni, ahol a fizikum/motoros képességek a dominánsak, ott gyors, direkt futballt fogunk látni.

A magyar futball a magyar gondolkodásban és nyelvben gyökeredzik
Ezek megmutatják nekünk az analógiák tanán át, hogy milyen filozófiai vezérlő elven keresztül milyen stílusú futballt kell játszanunk a fent bemutatott hármas viszonyrendszerben.
Jó hír, hogy nem kell mást tennünk, mint befelé figyelni, gondolkodni, a gondolatainkat szavakba önteni - és ha ezek harmonikus érzésekkel töltenek el, akkor egész egyszerűen helyes az irány!


Kun István
a Csendes Edző

2013. október 14., hétfő

Mi is ott lehetnénk a 2014-es brazil VB-n

Belgiumban 2006-ban kezdtek el egy programot, mely mára CogiTraining néven rendszerré nőtte ki magát. Idén tavasszal mi is megcsodálhattuk ezt a tudományt, a belga focisták száz magyar edzőnek adtak pompás ízelítőt a Telki Edzőközpontban.
A belgák jelenlegi eredményességéhez nem fér kétség, ők már biztosan ott lesznek a 2014-es brazil VB-n. Ami fáj, hogy mi is ott lehetnénk. A 8:1 utáni ocsmány rémálomból épp ébredve tudom, ez elég furcsán hangzik, pedig így van.
A belga futball struktúráját – mely a kognitív tréning alapjaira épülve a dinamikus rendszerelméletből fakad - a „differential learning” elnevezésű módszer fordítja le a sport nyelvére. Ez a módszer része volt a több éves doktori kutatásaimnak.

A titok, hogy a belga titok sosem volt titok
A „differential learning” alapvetéseit 2006-ban én is bevittem és megmutattam, az akkor regnáló MLSZ edzőképzésért felelős igazgatójának.
Előadásomban rávilágítottam, hogy a világ most kezdi felfedezni ezt a rendszert. Hogy vannak országok, ahol már elkezdték a focira történő fejlesztéseit, van, ahol most kezdik a folyamatot. Ha vitorlába fogjuk a szelet és mi is ráállunk erre a kutatási vonalra, ha átültetjük a magyar gyakorlatba, végre a világ elitje mellé tudunk lépni. De ha megvárjuk, míg a világ kifejleszti és publikussá teszi az eredményeit, akkor megint csak másolni tudunk, ami sem hatékony nem lesz, sem korszerű, hiszen minden publikus eredmény már alkalmazás és fejlesztés alatt áll. Lépjünk most, mert aki csak másol, és nem fejleszt, lemarad!
Emlékezz, mindez 2006-ban történt, mikor Belgiumban elindult a CogiTraining program.
Előadásom anyaga, azóta is valamelyik MLSZ íróasztal fiókjában hever, ha csak ki nem hajították már az asztallal együtt…

A belga rendszer - kidolgozva - nekünk is megvan
Idén tavasszal, mikor itt jártak a belga kollégák, ismét jelentkeztem az MLSZ illetékeseinél.
Elmondtam, hogy – bár nem kaptam rá kutatási támogatást – segítőimmel hét éve „bütykölgetem”, fejlesztgetem a módszert. Rámutattam, hogy már csapat szinten is kipróbált és bizonyított. Nem kell mást tenni, mint oktatható formába önteni és intézményesített keretekkel már lehet is átadni a magyar labdarúgó utánpótlás szakembereinek, edzőknek. Ráadásul, mivel saját fejlesztésben készült el, lényegesen olcsóbb, mint a franchise rendszerben megvehető belga módszer.
A belgát az óta sem vettük meg, de legalább a hazait sem használjuk.
Végeredmény: még a belga szurkolók már foglalják a jegyeket Brazíliába, mi ráérünk a helyfoglalással - kedvenc sportkocsmánkba.

Nem attól jó a focista, hogy jól tud futni
Izlandon 300000 ember lakik, ez körülbelül három budapesti kerület lakossága. Érdemes most egy pillantást vetni a kedd estig aktuális táblázatra:
A magyar futballvezetés még mindig ott tart, hogy a materiális világában keresi a kifogásokat. Szerintük nem elég felkészültek a játékosok, több és keményebb edzésre van szükség. De akkor miért készülnek a sportélettani laboratórium válogatott és NBI-es játékosainak teszteredményei? Csak a vak nem látja belőle, hogy a fiúk igenis megütik fizikailag a nemzetközi szintet.
A sikeres belga vagy izlandi futball és a hazai labdakergetés közötti különbség nem a satnya vádlik rovására írandó. A szellemben, a gondolkodásmódban, a felfogásban, a filozófiában - és azon keresztül a stílusban keresendő.
Innen üzenem mindenkinek: ha nem változtatunk, soha nem fogunk célba érni. Bármilyen gyorsan és bármennyit futunk, nem lesznek jobbak a focistáink.
Ugyanis rossz az irány.

Megjegyzés: A focin kívüli más sportági kollégáim is látták, értették és jelenleg is alkalmazzák a belga CogiTraining általam és kollégáim által kifejlesztett magyar verzióját. Igaz, ők sem intézményesített szinten, csak helyi, gerilla akciókként - de sikerrel.

Kun István

a Csendes Edző

2013. október 5., szombat

Hogyan válassz fociklubot gyermeked számára?

„A családi – edzői elvárások kereszttüzében sajnos könnyen elfelejtődik, hogy a sport nem más, mint a gyereknek a mozgás által történő személyiség-fejlesztése. A lurkó nem azért jár focizni, hogy a szüleinek eleget tegyen, vagy az edző vágyait kielégítse, hanem azért, hogy sikerélménye legyen, hogy az ő személyisége fejlődjön. És bár a cél az, hogy a gyereknek a személyisége fejlődjön, ehhez ő maga tud úgymond a legkevesebbet hozzátenni.
Rajtunk felnőtteken, a szülőkön, edzőkön múlik, hogy milyen nevelésben részesítjük a gyerekeinket, ezért elengedhetetlen a gyerekért munkálkodó felnőtteknél a közös célok kitűzése és ezek tudatosítása jó kommunikációval mind egymás, mind a gyerekek felé.”*
Nagyszerű pillanat, mikor megszületik az elhatározás: szeretnéd, hogy gyermeked profi klubban tanulja meg a labdarúgás minden csinnyát-binnyát! Szerencsére a kislegény (leány) is lelkes, alig várja, hogy magára ölthesse a csapatmezt… na, igen. De melyikét?
Minél kisebb a gyerek, annál biztosabb, hogy te választod ki számára az egyesületet. Nagy a felelősséged, épp ezért nagy körültekintéssel kellene kiválasztanod a megfelelő csapatot. De milyen alapelvek mentén dönts? Mit mérlegelj? Ebben segít neked ez a bejegyzés.

A klubválasztást segítő legfontosabb alapelvek három objektív mutatója
Távolság
Minél kisebb a gyerek, annál biztosabb, hogy te hozod és viszed majd az edzésekre. A kezdeti lelkesedést sajnos hamar derékba törheti, ha a napi rutinban ez gondot okoz, ezért érdemes a lakhelyhez közeli, de legalább is nem túl távoli pályát választani.
Tipp: Autósoknak (is) érdemes minden esetben informálódni a tömegközlekedési lehetőségekről!
Pénz
Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a megfelelő klub kiválasztása során mellékesnek tekintsék, mennyi lesz a tagdíj, a képzési hozzájárulás, vagy, hogy az egyesület milyen tehervállalás mellett szokta megoldani az „idegenben” zajló mérkőzések költségeit. Kérdezz őszintén minden, a leigazolással és a csapatélettel kapcsolatos várható anyagi kiadásról.
Tipp: Feltétlen kérdezz rá, hogy a gyermek mennyiért jut hozzá az egyesületi edzésen, illetve a mérkőzéseken használt hivatalos felszereléshez. Tapasztalatom szerint e téren hatalmas eltérések vannak csapat és csapat között.
Eszközök
Milyen az edzés helyszínéül szolgáló pálya? A szekrények, padok, zuhanyzó, hűtés-fűtés szempontjából mennyire komfortos az öltöző? Milyen az edzésen használt eszközök (labdák, bóják, kapuk, stb.) minősége, milyensége, mennyisége?
Tipp: Több klub végigjárása után összekeveredhetnek benned a látottak, ezért ne légy rest, mindenhol jegyzetelj, akár fotózz! 

A klubválasztást segítő alapelvek egyetlen fontos szubjektív mutatója
Az edző személye
Egyetlen és kardinális szempont. De vajon honnan tudhatnád már előre, hogy a gyerek elfogadja majd az edzőt? Kezdetnek nagyon hasznos, ha megfigyeled, hogyan szól a gyerekekhez. Olyan edzőt keress, aki vidám, dinamikus, pozitív kisugárzású és bátorító, felfelé emelő szavakkal beszél a gyerekekhez. A gyermekek még páncél nélküli, fedetlen lelkét egy epés, goromba szónyíl akár egész életére megmérgezheti és nem csupán a sport, a foci, hanem az élet minden egyes területén. A szavak ereje hatalmas, ezt egy jól képzett edző tudja. Mindezek mellett fontos, hogy következetesen, határozottan, és kellően rugalmasan lépjen fel egy-egy helyzet kezelésekor.
A jó edző focizni tanít, játékhelyzet megoldásokat oktat, nem edzést tart. Foglalkozásait sok játék, játékos helyzetmegoldó feladat jellemzi. Kerüld az olyan edzőket, akik monoton vagy épp túl bonyolult feladatokkal traktálják a gyerekeket. A jó edző pár mondatban el tudja mondani, mi az elképzelése a gyerekek oktatásáról, azt milyen módszerrel fogja véghezvinni és mindennek milyen hangulata van. Nyitott a téged foglalkoztató kérdésekre, készségesen kommunikál. Ha azonban tudományos vagy még inkább tudálékos magyarázatokba kezd, vagy egyszerűen csak hárítja a tájékoztatást, nem valószínű, hogy a későbbiekben jól ki tudtok majd jönni egymással – ez pedig nem lehet jó hatással a gyermekedre sem.
„Puskázz” a többiekről! Ez az a helyzet, amikor kifejezetten ajánlott a leskelődés. Figyeld meg a már leigazolt gyerekeket, hogyan érzik magukat edzés közben. Vidáman, önfeledten, játékosan tanulnak? Sokat mozognak, testüket-lelküket beleadják egy edzésbe? Vagy esetleg unottan, ne adj Isten szorongóan hajtják végre az edzésfeladatokat? Igyekeznek elbújni az edző szeme és kitérni a feladatok elől?  Nyilván érzed, melyik csapatban van a te gyermeked helye...
Ha megteheted, beszélj az adott csapat játékosainak szüleivel is, de mindig tartsd szem előtt, hogy amit hallasz, az ő véleményük.

„A hozzáértő utánpótlásedző ismérvei egy csokorba gyűjtve:
- Ismeri a (gyermek fejlődés-lélektani) lépcsőfokokat!
- Oktat, tanít, képez – nem csak edz!
- Magától is követel!
- Törekszik az örömre, vidámságra, jó példával jár elől!
- Ambíciókat ébreszt, dicsér, bátorít!
- Segíti a helyes felszerelés használatot!
- Ismeri a szabályokat, a vezetők határozatait!
- Tanítja a gyermeket a helyes életvitelre!
- Csökkenti a stressz hatásait a mérkőzéseken, szerepléseken!
- Pozitív viselkedést, támogató, megértő magatartást mutat!”*

A Legfontosabb Titok
A sikeres klubválasztás Legfontosabb Titka ott lapul rejtve, az eddig leírt sorok közt. Rá kell szánnod az időd! Személyesen kell elmenned – ha kell többször is - és megfigyelned az adott korosztály edzéseit, a gyerekeket, a körülményeket, bátran beszélni, kérdezni az edzőtől.

„Megvan a csapat! És most?”
Következzenek azok a fontos szempontok, melyeket joggal elvárhatsz minden egyes edzéstől.
Érezze jól magát a gyermeked!
Gyerek és felnőtt egyaránt jobban tanul és teljesít, ha szeretetteljes, pozitív, megerősítő környezet veszi körül. Gyermeked tehát magabiztosabb lesz, és többet sajátít el az adott dologból – ami esetünkben a foci – ha az edzőt szimpatikusnak találja és a környezete, az edzéssel töltött idő jó hangulatú.
Tanuljon valami újat!
Az edzőnek minden foglalkozáson olyan játékhelyzeteket kell teremteni, amelyek a gyerekek meccsrutinját növeli. Tudjuk, nincs két ugyanolyan szituáció egy meccsen, sőt, talán két teljesen ugyanolyan helyzet sem lesz majd egész pályafutása alatt, csak hasonló, csak olyan típusú. Ezért, ha a foglakozásokon játékhelyzet megoldásokat tanul – ez önmagában feltételezi, hogy száraz gyakorlatsorok ismételgetése helyett játszanak - akkor garantáltan minden edzésen tanulni fog valami újat a gyermeked.
Fejlődjön valamilyen képessége!
Amennyiben a foglalkozáson sokmozgásos játékhelyzet megoldások vannak terítéken, biztos lehetsz benne: napról napra fejlődni fog a gyerek mozgás és gondolkodásbeli gyorsasága, térbeli tájékozódása, egyensúly érzéke, ritmus érzéke, és a kinesztetikus (testérzet, erőadagolás) érzéke.

Őszintén bízom benne, hasznodra váltak az olvasottak
Búcsúzóul fogadj szeretettel néhány olyan szórakoztató játékötletet, melyekkel te is aktívan hozzájárulhatsz, a gyermekedben szunnyadó futballóriás felébresztéséhez.


„FOCI-TEKE
A játéknak már a neve is beszédes. Ideális segédeszköz hozzá néhány pillepalack, vagy pár kiürült üdítős doboz. Különböző formákban (négyzet, háromszög, sor, oszlop, csillag, stb.) együtt felállítotok egy pályát. Adott távolságról rúgjátok rá a labdát a palackokra és az lesz a nyertes, aki egy rúgással több palackot tud ledönteni, vagy épp kevesebb rúgással tudja felborítani az összes palackot. A pálya formájának, és a szabályoknak csak a fantáziátok szab határt!

CÉLBA RÚGÓ PÁRBAJ
Izgalmas páros játék. Két gyerek feláll néhány méterre egymástól, egymással szemben. Mindkettőjük letesz maga elé egy-egy pillepalackot. A párbaj lényege, hogy a labdával eltalálják és felborítsák a másik pillepalackját. A palackokba vizet is tehetsz, úgy stabilabb az üveg, és kicsit nehezebb a feladat is. Nyáron jó mulatság, ha még kupakot sem teszel a vízzel telt palackra:) Ilyenkor az a rúgó játékos célja, hogy úgy találja el a társa palackját, hogy az felboruljon, és a víz kifolyjon belőle. A fogadó játékos két lépéssel a palack mögött helyezkedik el, és ha felborult az üvege gyorsan odaugrik és felállítja, hogy abból minél kevesebb víz folyjon el. Ebben a változatban az veszít, akinek hamarabb kiürül az üvege. De nem kell itt megállni, nehezíthetsz tovább is! Csak akkor lehet a srácnak az üveget felállítani, ha a labdát labdavezetéssel visszavitte a felborult palackjához. Az előző játékban is fontos szerepet kapó rúgáspontosság és rúgáserő mellett – hiszen minél erősebben találja el a pillepalackot a labda, annál messzebbre repül, és így több víz folyik ki belőle – itt már a fogadó játékos gyorsaságán is múlik, hogy mennyi vizet veszít egy-egy találat után. Ha gyorsan elfut a labdáért, és gyorsan visszavezeti azt a palackig, akkor kevesebb vizet veszít. Ennek a játéknak a kulcsszavai a pontosság, erő, gyorsaság, ügyesség! Mindemellett nagyon jó szórakozást ígér, mert a találat sikerélmény, a felboruló, elrepülő, vizet fröcskölő palack látványa pedig szórakoztató és mulatságos.

FALAZÁS
Elöljáróban egy jó tanács: olyan falszakaszt keressetek, ahol nincs ablak!
Ha megvan, a faltól adott távolságra tegyétek le a pillepalackot. A feladat, hogy változatos távolságról, változatos szögekből a falra rúgott és onnan visszapattanó labdával el kell találni a palackot. A játék másik verziójában pont az a lényeg, hogy ne találja el a labda a palackot! A palackokat különböző távolságra helyezzétek a faltól és egymástól is, majd úgy kell a labdát a falra passzolgatva végigvezetni a palackok között, hogy azokat ne találja el a labda. A távolság és erőbecslésen kívül a rúgáspontosságot és a változatos technikai kivitelezésüket fejleszti a gyerekeknek ez a gyakorlat. A pillepalackok különféle elhelyezése gondolkodásra, alkalmazkodásra készteti őket, mivel saját maguk törik a fejüket az új, mozgalmasabb, nehezebb pályák felállítására és legyőzésére.”*

Kun István
a Csendes Edző

2013. szeptember 30., hétfő

Hogyan NEM lettem doktor? (második rész)

A TF-en – és vélem más egyetemeken is, ahol működik doktori iskola - azokat a hallgatókat, akik eljutnak a doktorjelölt fázisba, függetlenül a dolgozatuk színvonalától átengedik és doktorrá avatják. Az odáig vezető úton bőven van alkalma az egyetemnek megállítani a hallgatót, így mikor az elér a végső megmérettetéshez azt mondják: minden feltételnek megfelelt, engedjük át.
Mi ennek az oka? Az egyetem rangját minden egyes végző, doktori címhez jutó hallgató növeli. Ezen keresztül az egyetemnek nem csak a presztízse, hanem a pénztárcája is duzzad, mert az állami dotációból ez alapján is részesül.
Tehát, az egyetemnek nyilvánvaló érdeke az, hogy aki már eljutott a doktorjelölt fázisig azt átengedje.
Én pontosan ebben a fázisban kaptam kézhez a megszüntető nyilatkozatot. Úgy látszik, esetemben volt magasabb érdek is, mint az egyetemé.

Szeretném nyomatékosítani, nincs bennem harag
Karmikus szerződésünk úgy szól, hogy „nekik” az a dolguk, hogy azt tegyék velem, amit tettek, én pedig azt tegyem „velük”, amit teszek. Mindenkinek a tanulás és az egyéni fejlődés kell, hogy a szeme előtt lebegjen - nekem is, mikor írom, neked is, mikor olvasod ezeket a sorokat.

Az ígéret szép szó, és én megtartom
Az előző részben kilátásba helyeztem egy nagyon fontos idézetet Dr. Rácz Levente opponensi véleményéből, nemsokára meg is osztom veled. Ezzel együtt megismertetlek egy másik, ugyan csak elgondolkodtató kijelentéssel is Dr. Radák Zsolt opponensi véleményéből.
Mindkét tanárnak elismerem a tudományos munkásságát, oktatói és kutatói tevékenységét. Saját szakterületükön nemzetközileg elismert szaktekintélyek, ehhez kétség sem férhet. Nem szeretném, ha bárkiben az a gondolat fogalmazódna meg, hogy az ő személyüket kritizálom.
Bejegyzésem második részében sem teszek mást, mint az elsőben: tényekre szorítkozom.
 ***
 Hogyan NEM lettem doktor?
- avagy -
így kell póker arccal (gyep)szőnyeg alá seperni 12 év kutató és gyakorlati munkáját, egy előopponensnek, a házi vita minden résztvevőjének, egy külsős opponensnek, és egy nemzetközi szaklektornak a véleményét.
(második rész)

A tudományos doktori cím alap kritériuma, hogy megbizonyosodjon róla: a jelölt képes önálló kutatás elvégzésére
A dolgozatnak a kutatási területen kell valamilyen újdonságot felmutatnia - ilyen az én dolgozatom - vagy egy régebbi eredményt kell újból igazolnia, avagy cáfolnia. Sokszor feltettem már magamnak a kérdést: vajon tényleg elég tudományos a dolgozatom? A tudomány mai állása szerint nem. Pedig azért került olyan sok irodalmi hivatkozás és olyan hangsúly eltolódás a dolgozatomba a bevezető részben a tényleges kutatási eredményekhez képest, mert ezt követelték meg a doktori iskolában. Amit a bírálók most egyöntetűen kritikának tekintenek.
Igazuk van, és az alábbiakból az is kiderül, miért.

A tudomány célja a valóság megismerése, egyben e megismerés egyetlen eszköze is
A tudomány ágazatokra történő felosztása - bár önkényes - elkerülhetetlen.
A valóság olyan hatalmas, hogy azt nem lehet egyetlen ágazattal átfogni.
Minden ágazat más és más terület valóságának a megismerésével foglalkozik, ezen belül tehát a sporttudománynak kizárólag a sportban történő valóság dolgaival kell foglalkoznia.
A tudományos kutatás szigorú módszertanhoz kötődik. A tudomány pontos megfigyeléseket végez, a megfigyelésekből következtetéseket von le, a következtetéseket elméletté formálja, melyek - ha helyesek - újabb megfigyeléseket tesznek lehetővé.
A tudomány ezen az úton halad előre a valóság egy-egy darabjának megismerésében.
Ennek semmi köze pénzhez vagy tekintélyhez, a valódi tudományos kutatás minden ilyesmit félresöpör. Feladata a valóság megismerése, nem hírnévteremtés, vagy egy (gondolati) termék reklámozása, eladása.

Az intézményesített tudomány célja, saját ideológiájának igazolása
Olyan rendszert képvisel, mely már nem a valóság kutatásával foglalkozik, nagyobb érdek fűzi az általa kreált eszmeiség igazolásához. Ami nem passzol a keretbe, azt vagy belekényszeríti, vagy figyelmen kívül hagyja.
Ez utóbbival a tudomány, mint intézmény hihetetlenül nagyvonalúan bánik. Ha egy tudományos kutatási eredmény nem őt igazolja, akkor az nincs, hibás, nem lehet igaz.
Egyszerűen nem kaphat teret.

A doktorimban leírtakat bárki, bárhol, bármikor alkalmazhatja
Tudományos kutatásomnak nem képezték részét sem bonyolult berendezések, sem modern laboratóriumok. Ha képezték volna, valószínű nem kötnek bele opponenseim abba, hogy a dolgozatban szereplő vizsgálatok nem megismételhetőek, mivel a használt eszközök nem tudományos szabvány eszközök.
Milyen igaz.
Én úgy értelmezem a bárki által bárhol és bármikor történő megismerhetőséget, hogy olyan eszközöket alkalmaztam, amelyek bármely egyesületi vagy iskolai testnevelés szertárban megtalálhatók. Mert őszintén: mennyi eséllyel jut hozzá egy kisvárosi futballegyesület, vagy egy falusi általános iskola tudományosan bekalibrált műszerekhez, laboratóriumi körülményekhez?
Amihez nagyobb eséllyel, az a papír és toll.
Ez után csak az idő és az energia szükséges edzőtől, tanártól, hogy pontos megfigyeléseket végezzen, azokat lejegyezze, dokumentálja, hogy megfigyeléseiből helytálló következtetéseket vonjon le, hogy ezekből a következtetésekből helytálló elméleteket alkosson, amelyek újabb megfigyeléseket tesznek lehetővé vagy szükségszerűvé számára. Így, és csak így teljesülhet a kritérium: hogy bárki által bármikor és bárhol megismételhető legyen a kísérlet.
Az én módszerem bárki alkalmazhatja, nem kell hozzá pénz vagy rang, speciális műszerarzenál. Hisz a VALÓSÁG sincs tudatában doktori és professzori címeknek, laboratóriumi körülményeknek - egyszerűen csak LÉTEZIK.

A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának nem volt választása
Mára megértettem, hogy a dolgozatom alapján el kellett utasítaniuk a doktori cím iránti kérelmem. Nem tehettek mást az ő helyzetükben. Hogy világosabbá tegyem döntésüket, engedj meg nekem egy lényegbevágó kitérőt, ezúttal a tudományfilozófia világába.
A tudományfilozófia jelentése: gondolkodás a tudományról. Gautama Sziddhártha – ismertebb nevén Buddha – körülbelül 2500 évvel ezelőtt alkotta meg ezt a fajta tudományt, mely halálával együtt tűnt el a főáramú gondolkodásból. Buddha tudományfilozófiájának három tétele a következő:
  1. A tudomány nem abból indul ki, hogy eleve megvannak a válaszok. Ez azért érdekes, mert minden filozófia egy adott hittételből indul ki, mondván, hogy azok igazak. Ez a fajta tudomány azonban azt mondja: fogalmam sincs, hogy az adott dolog hogyan keletkezett, miből áll, mi működteti, de elkezdem kutatni és meglátom, mire jutok.
  2. A kíváncsiságnak semmi sem szabhat határt. Ez azért páratlan kiindulópont, mert minden egyes filozófiának megvannak a tabui. Ezt vagy azt lehet kutatni, míg más dolgokat nem lehet, vagy csak bizonyos határig szabad kutatni (!).
  3. A tudomány semmit sem fogad el végső válasznak. Ez azért meglepő, mert a mostani tudomány nemcsak, hogy elfogad végső válaszokat, hanem azokat egyenesen kiindulópontnak tekinti.

Valószínű tények 
Hiába reprodukál egy kísérlet ugyanolyan eredményt egymilliószor, semmilyen biztosíték sincs arra, hogy a következő megismétlésnél is ugyan ez az eredmény fog születni. Ahogyan hiába cáfolok meg valamit egymilliószor, még mindig marad esélye annak, hogy az mégiscsak igaz. Egyetlen tudományos elméletet sem lehet sem bebizonyítani, sem cáfolni, ezért a tudomány kénytelen olyan kiindulópontokkal dolgozni, amelyet nem figyelt meg senki, de amelyeket valószínűnek gondol. A tudomány valószínűségekkel dolgozik, ez a meztelen igazság. Attól tudományos valami, hogy valószínű, és azt az állítást nevezzük tudományos ténynek, amely valószínűleg igaz.
De kik határozzák meg, hogy melyik valószínűleg igaz dologból legyen tudományos tény?
Természetesen az adott szakterület tudományos fokozattal rendelkező szaktekintélyei.

Sminkelt tudományos tévedések
„A kivétel erősíti a szabályt.” Ki ne ismerné a mondást, ami az egyik leghatékonyabb szerszám az igazság elferdítéséhez. Tudomány tekintetében a kivétel nem más, mint amikor nem igaz az a tétel, amit állítunk. A tudománynak nincs ideje mindent megfigyelni, mégis állást kell foglalnia, ezért a valószínűség számításaihoz kitalálta a statisztikát. A tudomány világának döntéshozói elfogadtatnak velünk egy bizonyos hibaszázalékot, és ha ezen a hibaszázalékon belül maradunk, akkor elfogadható az eredmény. Kis púder ide, kis korrektor oda és máris feledve a rusnya apróság: a hibaszázalék nem más, mint az a rész, amikor nem igaz egy tudományos tétel és erre nincs is magyarázat.
Dolgozatom elutasításában felrótták bírálóim a statisztikai kimutatások terjedelmi hiányát is.
Gondolhattam volna, hogy alapvetőt mulasztok, mert az intézményesített tudományban a statisztikai számsorok - bár ideológiai vagy anyagi igény szerint is könnyen manipulálhatók – nagyfokú meggyőző erővel bírnak. Kellően komoly, vaskos oldalakat lehet velük teleírni, független attól, hogy nem a valóságot mutatják meg.

Statisztika - Valóság 1:0
Most következzen minderre egy kis szemléltetés, a saját példámon keresztül.
Dolgozatomban a kognitív képességeket mértem focista gyerekeknél. Az eredményeim alapján nem kevesebbet állítottam, mint, hogy a különböző csapatokban játszó gyerekek tehetségesek-e vagy sem. Az általam felmért 50 gyerekből anno 11-et ítéltem tehetségesnek, ebből 6-an mai napig NBI, NBII, illetve élvonalbeli külföldi csapatokban játszanak. Ez a valóság.
Dr. Radák Zsolt és Dr. Rácz Levente opponens úr is megkifogásolta az 50 főt, mint nagyon kevés elemszámot. A fentiekben már leírtak alapján 50 főből nem lehet a valószínűségre következtetni. Ignorált információvá vált, hogy az általam tehetségesnek tartott gyerekekből hatan élvonalbeli focisták lettek. Az igazi tudomány célja a valóság megismerése, de ebből a kis elemszámból nem lehet valószínűségre következtetni, így ez valószínűtlen adat. NEM TUDOMÁNYOS.
A statisztikai számok nem mutatják meg, miért lettek ők jó focisták, az eredmény viszont adott, azok lettek.
Talán véletlen. Talán a kivétel erősítette a szabályt. Nem tudom.
De a statisztika esetemben fontosabb ténnyé vált a tudománynak, mint az a valóság, hogy a gyerekekből élvonalbeli labdarúgó lett.

Nyilvánuljon meg a nyilvánvaló
Itt az ideje, hogy idézzem a konkrét mondatot Rácz úr opponensi véleményéből:
“Gondolom a szerző sem akarja azt állítani, hogy a két csoport játékosai azonos, vagy legalábbis hasonló technikai szinten vannak, mert ebben az esetben megtalálta volna a magyar labdarúgás évtizedek óta gyenge nemzetközi szereplésének egyik legfőbb okát.”
Nos.
Lehet, hogy itt és most be is kellene fejeznem ezt a cikket, hogy megemészthesd, és oda tehesd ezt a mondatot, ahová jónak látod, saját záró gondolataimat pedig egy harmadik részben leközölni. De két részesre ígértem a bejegyzést és tartom a szavam.
Számomra továbbra is nyilvánvaló, hogy Dr. Rácz Levente
vagy a.) tökéletesen megértette a dolgozat lényegét, az ott bemutatott eredmények hatását, és tűzzel-vassal meg kell akadályoznia ennek doktori rangra történő emelését
vagy b.) parancsot hajtott végre és halványlila gőze sincs arról, mit olvasott el.
De az biztos.

Ígértem neked egy mondatot Dr. Radák Zsolt opponens úr elmarasztaló véleményéből is:
“A fent említett labdarúgó iskolák sajátosságainak bemutatását példásan végezte el a szerző, ugyanakkor a hazai iskolák tárgyalása szegényes, hiszen Csanádi Árpád után rögtön a Mezei féle megállapítások következnek. Történetiség szempontjából az 50-es évek után azonban nem kellett volna 80-as, 90-es évekre ugrania, hiszen volt magyar foci a két időszak között is.”
Valóban volt magyar foci a két időszak között is.
Azonban ezen időszakban nem született magyar szerző tollából témába vágó szakkönyv. Én pedig – még ha a doktori címemről van is van szó – nem tudtam olyanra hivatkozni, ami nincs.
A TF dékáni hivatala fölött helyezkedik el a könyvtár, aki nem hiszi, járjon utána.”
***
"Ha bírálnak téged, akkor valamit jól csinálsz. Hiszen csak azt támadják, akinél a labda van."
- Bruce Lee

Ez volt hát a teljes történetem.
Most már te is tudod, hogyan NEM lettem doktor.
Kérlek, tartsd szem előtt, hogy ennek a két cikknek nem volt tiszte, hogy meggyőzzön bárkit bármiről. Nem volt tiszte, hogy szimpátiát, avagy ellenszenvet keltsen emberek vagy intézmények iránt. Tisztán a történtekre szorítkozva abban bízom, hogy elindítottam benned egy gondolatot.
Dolgozatom - mint az Országos Széchenyi Könyvtár ISBN számmal ellátott e-könyv változata - hamarosan nyilvánosan is elérhető lesz.

Köszönöm, hogy olvastál!


Kun István
a Csendes Edző

(folytatás...)